Én imádom az ünnepeket, főleg az évfordulókat! Sokan depressziósak pl. születésnapokon és szilveszterkor, de engem egyáltalán nem zavar, ha egy esemény azt jelzi, hogy eltelt egy újabb év. Én velük ellentétben minden évfordulót szeretek maximálisan megélni és megünnepelni, legyen szó akár névnapról, vagy a napról, amikor elkezdtem dolgozni a munkahelyemen.
A kedvencem mindig a születésnapom volt mindaddig, míg férjhez nem mentem, azóta a kedvenc napom az évben a házassági évfordulónk – és szerintem ezt csak a gyerekünk születésnapja fogja tudni felülírni. De addig is megadom a módját! Minden évben örömmel emlékszünk vissza a férjemmel a részletekre: milyen jó kis helyszínt választottunk, imádtuk a fotózkodást a faház előtt, az őszi dekorációt a sok almával és gesztenyével, milyen finomak voltak az ételek és figyelmesek a felszolgálók! A dj is odatette magát, bár meglepődtem, hogy még az én kérésemre se tette be Kis Grófót, de annyira nem hiányzott a buli hangulatából így visszagondolva.
A fotóst tudtuk, hogy szuper lesz, imádjuk a képeit, nem is okozott csalódást – ahogy a ceremóniamesterünk sem! Kata mindent végig a kezében tartott, kedves volt a násznéppel, nem tolta túl a jófejkedést, de humoros volt, és jól pörgette a menyasszonytáncot, ami jól jött, mert már nagyon sajgott a lábam… A házassági évfordulóinkon általában elutazunk, de a randi est a minimum, és ajándékozni is szoktunk. Jófejek a szüleink, mert szoktak írni, hogy Boldog Házassági évfordulót kívánjanak, és az elsőnél a ceremóniamesterünk is írt, olyan figyelmes tőle!