A szüleim házassága sokak számára példát mutathat. Csaknem 40 éve ismerik egymást, tulajdonképpen gyerekkoruk óta. Első szerelem volt, és nem is volt egymáson kívül más kapcsolatuk. Persze nem azt mondom, hogy ebben nem volt rengeteg munka, bizony megdolgoztak érte, és ez igazán dicséretes. Mindig azt mondták nekem és az öcsémnek, hogy egy kapcsolatban a kommunikáció a legfontosabb, és hogy mindkét fél hajlandó legyen az energia-befektetésre. Bármilyen nézeteltérés volt, leültek, és addig fel sem álltak, míg el nem értek valamilyen kompromisszumot. Mindig nagyon figyeltek a másikra. A legszebb szerintem, hogy édesapám, mióta édesanyámmal együtt vannak, minden egyes reggel felkel, elkészíti a kávét, és beviszi anyámnak az ágyba, aki szeret sokáig lustálkodni. És mindezt úgy teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csak azért, mert szereti az anyámat.
Az ünnepeket is mindig rendesen megünneplik, megadják a módját mindennek, mert tudják, hogy a közös élmények nagyon fontosak egy jó kapcsolatban. Különösen odafigyelnek az évfordulókra. Minden egyes évfordulójukat számon tartják, nem csak a házassági évfordulójukat, de azt a napot is megünneplik, amikor először találkoztak, és amikor először randiztak. Az évfordulókba én és az öcsém is mindig be lettünk vonva, ilyenkor általában elmentünk együtt vacsorázni egy jó kis étterembe. A kerek évfordulókra azonban mindig valami különlegeset terveznek. A tízediken például Mexikóba utaztak, a huszadikon Indiába, és kíváncsi voltam, mit terveznek idén a harmincadik házassági évfordulójukra. Valami hasonlóan nagy kaliberű utazásra számítottam, de meglepetésemre a szüleimnek idén minden vágya az volt, hogy egy hetet négyesben töltsünk a Balatonon, mint amikor gyerekek voltunk. Valószínűleg hiányoztunk nekik, mert néhány éve már én is és az öcsém is elhagytuk a családi fészket. Az öcsém ráadásul külföldön dolgozik, őt még nálam is ritkábban látják.
Meghatódtam, hogy a szüleim velünk szeretnék tölteni ezt a különleges napot, és máris elkezdtem törni a fejem, hogy milyen ajándékkal lephetném meg őket. Valami igazán személyeset szerettem volna adni nekik, hogy kimutassam mennyire fontosak nekem, és mennyire felnézek a kapcsolatukra. Egy kollégám ajánlott egy nagyon jó oldalt, ami tele van szuper ajándékötletekkel. Ezt az oldalt böngészve találtam rá a tökéletes ajándékra: egy kávédarálóra. Hogy a kávé, amit édesapám elkészít édesanyámnak minden reggel, még finomabb legyen. Találtam is egy gyönyörű, vintage hatású darálót, ami remekül illene a szüleim toszkán stílusú konyhájába. Vettem hozzá néhány zacskó különleges kávébabot is a világ minden tájáról, mert tudom, hogy a szüleim szeretnek utazni, és imádják a különböző nemzeti specialitásokat kipróbálni. Vettem costa ricai, etióp és brazil kávébabot is. Így lesz mit darálniuk a kávédarálóval. Mindent megrendeltem, majd, mikor néhány nap múlva megjött, az egészet szépen becsomagoltam, és már alig vártam a közös balatoni nyaralást.
Az én feladatom volt, hogy kimenjek az öcsémért a reptérre, aki Németországban lakik, és onnan jött haza a balatoni vakációra. Nagyon örültünk egymásnak, és rögtön megtárgyaltuk, ki mit vett a szüleinknek. Az öcsém egy puzzle-t csináltatott nekik egy családi kép alapján, mert amúgy a szüleink nagyon szeretnek kirakósozni. Gratuláltam neki a jó ötlethez, aztán előrukkoltam a kávédarálóval. Az öcsém hozzám hasonlóan lelkendezett, és neki is rögtön a szüleink reggeli rituáléja ugrott be. Akkor már tudtam, hogy valószínűleg nem lőttem mellé ezzel az ajándékkal.
A szüleimmel Almádiban találkoztunk, ahol egy kis apartmant béreltünk ki, közel a parthoz. A szüleink természetesen már mindent előkészítettek, a kerti bútorok kinn álltak a teraszon, a bográcsban már főtt a gulyás, apukánk már kissé be is pálinkázott, és mindketten kitörő örömmel fogadtak minket. Ebéd előtt mi még mindenképpen akartunk csobbanni egyet a Balcsiban, mert egyikünk se fürdött a Balatonban már két éve. A víz fantasztikus volt és mire visszaértünk már készen állt a vacsora. Mivel a tényleges évforduló csak másnap volt, megbeszéltük, hogy akkor lesz az ajándékozás, és az igazi ünneplés, aznap este pedig inkább csak beszélgettünk, és főleg az öcsémet fogtuk vallatóra, akit már jó ideje nem láttunk. Nagyon jó érzés volt megint köztünk tudni, és jó volt, hogy megint így együtt van a család. A sok utazástól aztán hamar elfáradtunk, így este 10 körül mindenki szépen nyugovóra tért.
Másnap reggel apukámat a konyhában találtam, amint épp kávét főz anyámnak. Mosolyogtam magamban, amikor arra gondoltam, hogy a következő reggelen már az új kávédarálót használhatja. A nap kellemesen telt, jóformán egész nap strandoltunk, mint amikor kicsik voltunk. Frizbiztünk, kártyáztunk, lángosoztunk. Aztán késődélután hazamentünk, hogy előkészítsük az estét. Grillezést terveztünk, hozzá pedig sokféle salátát, és néhány jóféle bor is előkerült. A vacsora vége fele már mind a négyen elég vidám hangulatban voltunk, és akkor úgy láttuk, eljött az ideje az ajándékozásnak. A hagyomány szerint először mi adjuk át az ajándékunkat, aztán pedig a szüleink az övékét egymásnak. Az öcsém kezdte a kirakóssal, ami elég nagy sikert aratott. Anyukám megdicsérte a jó képválasztást is, és alig várták, hogy rakosgathassák.
Aztán én következtem, és átnyújtottam az elég méretesre sikerült csomagot. Mikor meglátták a kávédarálót, a mosolyukból sejtettem, hogy tudják, mire gondoltam, amikor kiválasztottam ezt az ajándékot, de azért elmondtam, milyen szépnek találom, hogy ennyi év után még mindig így törődnek egymással, és remélem, hogy ez már sosem lesz másképp. Elmondtam, hogy a kapcsolatuk példa számomra, és hogy felnőve rengeteget tanultam a párkapcsolatokról őket látva. Anyukám szeméből peregtek a könnyek, és láttam, hogy apukám tekintete is bepárásodik. Az öcsém is nagyon meg volt hatva, és hozzátette, milyen jó volt így felnőni, ilyen mintát látva. Ekkor már mind zokogtunk, és beletelt jó néhány percbe, mire apukám egy viccének hatására valamennyire mind megnyugodtunk, és folytatni tudtuk az ajándékozást. Anyukám egy gyönyörű órával lepte meg apukámat, amire az már régóta vágyott, a hátlapjába pedig belegravírozta, hogy Juli és Péter (a keresztnevük) örökké. Apukám pedig zongoraleckéket vett anyukámnak, aki már régóta el akart kezdeni újra a hangszeren játszani, amit gyerekkorában úgy szeretett. Úgy érzem, az összes ajándék telitalálat volt, és megalapozta a nyaralás hátralévő három napjának hangulatát.
Ha lehet, még közelebb éreztük magunkat egymáshoz, és tudatosult bennünk, milyen kivételesen összetartó és harmonikus a családunk. A kávédaráló pedig attól kezdve minden reggel előkerült. A szüleim nagyon örültek a különleges kávébaboknak is, és amint lehetett kipróbálták az összeset. Este pedig rakosgattuk a puzzle-t. Elmondhatom, hogy életem egyik legszebb nyaralása volt ez, és nagyon büszke vagyok az ajándékra is, amit választottam, mert rámutatott, miért is olyan különleges a szüleim házassága. Legalábbis számomra.