Van összefüggés, mégis nagy a különbség aközött, mikor saját életünkre, vagy egy nemzet, egy nép történetére gondolunk vissza. Utóbbit tesszük akkor is, amikor nem ragad el a hangulat az átszellemültség, de szabályként fektetjük le magunknak, hogy újra és újra, rendre megtesszük ezt.
Jelentkezik ez a dolog az iskolai ünnepségek unottságában is ugyan, de mégis benne van az intézményes emelkedettség: ez a dolog sokakról, egy teljes népről szól.
Saját magunk sorsán azonban olykor ösztönösen merengünk csak el: és tesszük ezt leggyakrabban amikor azt érezzük, valami baj van. És elkezdünk aggódni. Néha teljesen fiatalon is.
Az én nevem Niki, és egy digitális ügynökségnél dolgozom, UX dizájnerként. Ha valamit megtanultam az elmúlt évtizedben, az az, hogy a képernyő mögötti pörgés nem csak az idegeimet, hanem a szívemet is megviselheti. A határidők, az állandó figyelem, a túlóra, az értesítések zaja – azt hittem, hozzászokik az ember. A testem viszont egyre kevésbé bírta. Hiába fogadtam meg: néha le kell állni, meg kell nyugodni kicsit, és elgondolkodni. Olykor egyszerűen erre nincs idő…
Legutóbb is , először csak furcsa mellkasi nyomást éreztem. Nem fájt, csak… ott volt. Aztán jött a kapkodó légzés, a gyorsuló pulzus. Eleinte azt hittem, pánikroham. A háziorvos viszont nem volt ilyen elnéző. Azt mondta, hogy túl magas a vérnyomásom, a stressz pedig hosszú távon komoly szív- és érrendszeri kockázatot jelent.
Megijedtem. Aztán – ahogy szoktam – elkezdtem kutatni a megoldásokat. Nem akartam rögtön gyógyszert, inkább természetes támogatást kerestem. Így akadtam rá a galagonyára. Úgy éreztem: még biztosan nem késő semmire.
Ez a növény évszázadok óta ismert szíverősítő. Támogatja a vérkeringést, javítja a szívizom működését, segíti a koszorúerek áramlását. Nem egy álmosító gyógynövény, hanem olyan, mint egy edző a szívnek – segít abban, hogy jobban bírja a terhelést.
Elkezdtem galagonya-kapszulát szedni, minden reggel, mielőtt kinyitom a gépem. A naturl.hu-n keresztül elindulva szereztem be kezdettől. Eleinte csak kíváncsiságból, aztán egyre inkább meggyőződésből. Azóta ritkábbak a rosszullétek, csökkent a nyomásérzet, és a vérnyomásom is közelít a normális értékhez.
A galagonya nem adott új szívet, de visszaadta a bizalmat a sajátom iránt. Azóta több dolgot is máshogy csinálok. Például heti háromszor igyekszem mozogni – nem futok maratont, de gyalog megyek fel a negyedikre. Naponta legalább egyszer kikapcsolom az értesítéseket. És amikor érzem, hogy sűrűsödnek a feladatok, inkább leírom őket egy papírra, ahelyett hogy pörögnék rajtuk.
Sokan azt hiszik, ha gyógynövény, akkor csak relaxációra való. De a galagonya nem leállít, hanem stabilizál. Azt érzem, hogy nem roskadok össze a napi nyomás alatt – és ez sokkal fontosabb, mint hogy ki meddig bírja koffeinnel.
Az egyik kolléganőm nemrég megjegyezte, hogy „mostanában nyugodtabbnak és összeszedettebbnek tűnsz”. Pedig a projektek ugyanolyan kemények, mint korábban. A különbség az, hogy a szívem már nem zavaró zaj, hanem stabil alap.
A szívem szólt. Én pedig most már figyelek rá. És igen, a galagonya ebben segített. Egy pici kapszula, ami nem ígért csodát – csak támogatott abban, hogy visszataláljak a ritmushoz. Én innen rendeltem, egy próbát neked is megérhet, ha hasonló fordulatszámon pörögsz: https://www.naturl.hu/galagonya-fokhagyma