A tavasz folyamán olyan dologgal lepett meg a férjem, amit még az esküvőnk napján ígért meg, de sokáig még csak nem is beszéltünk róla… Meglepett egy kezdő tangó tanfolyammal Újbudán, az otthonunk közelében, ahol végre megtanulhattunk táncolni.
Be kell valljam, imádom a férjemet. Jószívű ember és két gyermekünk csodálatos édesapja. De olykor úgy érzem, hogy nem tudunk elég időt együtt kettesben együtt tölteni. Vagy a barátainkkal vagyunk együtt, vagy a gyermekeinkkel és a családunkkal. Az egymásra fordított időnk csak ritka alkalmakból állt. Ilyen volt a Valentin nap, vagy épp a nőnap, amikor mindig meglepett egy kis közös programmal. És szerencsére ilyen a házassági évfordulónk is. Az április ezért mindig különleges helyet töltött be a szívemben. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Mivel romantikus alkat, ezért mindig olyan programokkal lepett meg, ami örömet okozott.
Az egyik kedvencem mindig is az volt, amikor egy vacsora közben megszólalt egy lágy élőzene. Igazából nem érdekelt, hogy hegedűn játszanak, vagy épp zongoráznak. Esetleg finoman énekelnek, pont úgy, mint ahogy sok filmben láthattam. Sokáig azt képzelem, hogy majd mi is fel fogunk lépni egy ilyen alkalommal a parkettre. Ez az alkalom pedig nemrég eljött, és olyan volt, mint amikor Al Pacino az „Egy asszony illata” című filmben vakon táncolt egy különleges vonósnégyes zenéjére.
Hogy mi volt a különbség?
Hát az, hogy nem vonósnégyes volt, hanem a Margit szigeten sétálva hegedűn játszott egy úriember, és egyszer csak elkapott a férjem és tangózni kezdtünk. Ez volt az az alkalom, amit már az esküvőnkön megígért nekem, és végre eljött. Annyira romantikus volt, úgy éreztem magam, mintha egy tündérmesében lennék.
A tánc, amely nem csak elegáns, hanem bátorságot is ad
Ez az eset nem egy ünnepnapon volt, vagy valami különleges eseményen. Egy átlagos, napsütötte hétvégén, ami úgy jöhetett létre, hogy egyre több időt tölthettünk együtt. És ez az idő elképesztően emeli a házasságunkat. Boldogabbnak és szabadabbnak érezzük magunkat. Ebben a szabadságban pedig nagy szerepet játszik a tangó, amelyről sok sztereotípiát láttunk, de be kell valljam meglepett ez a tánc és teljesen elrabolta a szívemet.
A TáncSzalon programja a Kezdő tangó Újbudán nevet viselte, és teljesen kezdő táncosoknak szólt, így kaptunk az alkalmon és kipróbáltuk. A tánctól sokszor visszatartott minket az a tény, hogy amivel addig találkoztunk az inkább tűnt edzésnek, mint pároknak szólt közös időtöltésnek. A legtöbb, akiktől érdeklődtünk, volt párcsere, mi pedig nem szerettünk volna. Itt nem volt, ráadásul Újbudán volt és még kevesen is voltak, így nem volt kérdés, hogy belekóstolunk. Önmagában már az is meglepett bennünket, hogy vannak szabályok. Ilyen volt a Dressz kód, vagy épp az, hogy mindenkinek garantálják a partnert, így nincs is szükség a párcserére (na jó az oktatókkal táncolhattunk). A hétfői napok olyan alkalmak lettek számunkra, amikor új oldalról ismerjük meg magunkat és új barátokat is szereztünk. Az ott töltött romantikus időt ugyan társaságban töltjük, de hazafelé együtt sétálunk és élvezzük a nyári napokat. Ezek az időszakok teljesen rólunk szólnak, ahol jelen vagyunk, egymásra figyelünk és úgy érzem újra szerelembe is estünk egymásba.
Hálás vagyok a férjemnek, mert olyan világba vezetett be, amire mindig is vágytam, és a kezdő tangó Újbudán az a program, ami új színt hozott a hétköznapjainkba és valóban egy tündérmesében érezhetem magam.