Szerettem volna valami maradandót, ami rólam szól. A munkám során mindig mások történeteit örökítjük meg. Egy idő után úgy éreztem, a saját történetem háttérbe szorult. Nem volt olyan portré rólam, amit büszkén mutattam volna meg.
Ekkor találtam rá Földes Katalinra, aki profi fotós Budapesten. A női fotózás, amit vele éltem át, sokkal többről szólt, mint egy fénykép elkészítése. Egy teljes élmény volt, amely visszaadott valamit magamból.
Több, mint egy szimpla fotózás
A fotózás napján minden adott volt: profi smink, kényelmes és szép ruhák, stúdió fotózás, és egy fotós, aki nemcsak a fényeket ismeri, hanem az embereket is. Türelemmel és kedvességgel vezetett végig a folyamaton. Részt vettem glamour és boudoir fotózáson is, amik segítettek jobban megismerni önmagamat.
Később mini üzleti fotózásra is sor került. Először csak egy jó LinkedIn-képet szerettem volna, de végül olyan portrét kaptam, ami tökéletesen tükrözte azt, amit szakmailag képviselek. A fotózás során figyelembe vette a személyiségemet, és segített a legjobb oldalamat megmutatni.
Egy különleges kismama fotózás
Amikor kiderült, hogy babát várok, biztos voltam benne, hogy ismét Katalint választom. A kismama fotózás során külön ruhákat biztosított, és minden részlet gondosan meg volt tervezve. A képek természetesek és őszinték lettek.
Amikor a kisfiam megszületett, újra fotóztunk – ezúttal lifestyle újszülött fotózáson. A képek megörökítették az első közös pillanatainkat. Később a páromat is sikerült bevonnom egy családi fotózásra. A képek olyan meghittek lettek, mintha otthon készültek volna.
Ajándék lett belőle másoknak is
Az élmény annyira meghatározó volt számomra, hogy ajándékkártyát is vettem fotózásra. Egy barátnőm kapta, aki szintén életének új szakaszába lépett. Ő is gyönyörű emlékekkel gazdagodott, például egy húsvéti fotózás alkalmával.
Ma már tudom: egy fotózás nemcsak arról szól, hogy jól nézzünk ki egy képen. Hanem arról is, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Én, aki mások emlékeivel dolgozom nap mint nap, most a saját emlékemet készítettem el.
Ha a fiam vagy az unokám egyszer megkérdezi, milyen voltam fiatalon, nem kell mesélnem. A női fotózás erre is jó. Elég lesz csak megmutatni ezeket a képeket.
A fotózás szerepe az emlékek megőrzésében
Az emberi élet eseményei gyorsan múlnak, sokszor szinte észrevétlenül. Egy-egy pillanat öröme, fájdalma vagy különlegessége gyakran hamar köddé válik a mindennapok sodrásában. Mégis, van valami, ami segít visszahozni ezeket a múló pillanatokat: a fotó. Egyetlen fénykép képes egy egész történetet felidézni, amelyet már régen elfeledtünk volna. A fotók tehát nemcsak emlékeztetnek bennünket a múltra, hanem meg is őrzik azt – nemcsak egyének, hanem egész közösségek, sőt nemzetek számára is.
Az egyéni szinten készült fényképek talán a legszemélyesebb tárgyaink közé tartoznak. Egy régi családi album lapozgatása során nem csupán arcokat látunk, hanem érzéseket, helyszíneket, hangulatokat is újra átélhetünk. A gyermekkori születésnapok, a nyaralások, az iskolai ünnepségek – mind olyan események, amelyek a képek révén újraélednek bennünk. Ezek a fotók nemcsak azért fontosak, mert segítenek emlékezni, hanem azért is, mert identitásunk részévé válnak. Egy-egy kép segíthet abban, hogy jobban megértsük, honnan jövünk, kik voltak a szüleink, nagyszüleink, és hogyan formáltak minket azok az idők, amikor még csak gyerekek voltunk.
De a fényképek jelentősége nem áll meg az egyéni szinten. Ahogyan több ember emlékei összeadódnak, kialakul a közösségi emlékezet. Egy iskolai csoportkép például nemcsak a szereplőinek jelent valamit, hanem annak az iskolának, annak a városnak is, ahol készült. A képek közös nevezőként szolgálnak, amelyek mentén a közösségek történeteket mesélhetnek egymásnak, és megerősíthetik az összetartozás érzését.
Társadalmi, sőt nemzeti szinten pedig a fotók különösen fontos szerepet töltenek be. Egy-egy történelmi pillanatot megörökítő fénykép – legyen szó forradalmakról, háborúkról vagy békés ünnepekről – sokkal többet mondhat, mint egy hosszú szöveg. Ezek a képek kollektív emlékekké válnak, amelyekhez egész generációk viszonyulhatnak. Gondoljunk csak az ’56-os forradalom ikonikus képeire, vagy a rendszerváltás emlékezetes pillanataira. Ezek nemcsak dokumentálnak, hanem érzelmeket váltanak ki, vitákat indítanak el, és alakítják a nemzeti önképet is.
A közösségi médiában megosztott képek újabb dimenziót adnak ehhez a jelenséghez. Ma már nemcsak a hivatásos fotósok feladata az emlékek megörökítése, hanem bárki hozzáteheti a saját nézőpontját a közös emlékezethez. Egy fesztiválon készült fotó, egy tüntetésről megosztott kép vagy akár egy helyi esemény dokumentálása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelen társadalma hogyan látja és őrzi meg önmagát.
Összességében a fotók hídként működnek a múlt és a jelen között. Egyénileg segítenek megtartani azt, ami fontos volt, közösségi szinten pedig erősítik az összetartozást. Nemcsak emlékek, hanem bizonyítékok is – arról, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, és hogyan változunk. A fényképek tehát nemcsak múzeumba valók, hanem élő részei az életünknek. És miközben újabb képeket készítünk, valójában nemcsak magunknak, hanem a jövő közösségeinek is mesélni próbálunk – képekben.