Karácsony előtt vállaltam el életem első külföldi munkáját. Igen nehéz időszak volt, mert mg soha nem voltam a családom nélkül. Nem kell elképzelni, hogy folyton egymás nyakán lógunk, de a karácsony az mégis csak karácsony.
A nehézségek
Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. December elején mentem ki, és azt hittem, hogy fel is vagyok rá készülve. Mindenki azt mondta, hogy ez mennyire egyszerű lesz majd, 
és hogy csak munka, milyen hamar eltelik majd a 3-4 hónap. Hát az első pár hét volt a legnehezebb, még napra gondolni sem mertem.
Tetszett kint, nem is volt ezzel semmi gond, de ahogy közeledett a december vége, és az ünnepek, egyre nehezebb volt. Eleinte még sokat beszéltünk interneten a barátokkal, szüleimmel, aztán rájöttem, hogy nem is biztos, hogy olyan jó ez minden nap. Nekem is nehéz mindig azt mutatni, hogy minden rendben van, és hogy minden szép és jó, közben nem így van.
A munkám
Egy szobalány állást fogadtam el Ausztriában. Jelentkeztem pár helyre egy munkaközvetítő segítségével, de azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan ki is leszek közvetítve. Pár napom volt csak hogy összeszedjem magamat, és kimenjek.
Persze várhattam volna, és kereshettem volna másikat is, de mindegy volt, hogy hova megyek, ha egyszer már rászántam a döntésre magam.
Ma már könnyebb, hiszen inkább visszafelé számolok, mert lassan vége a téli szezonnak. Már több van a hátam mögött, mint ami vár rám, és ezt már fél lábbal is kihúzom, mindenesetre rájöttem, hogy mindenkinek magának kell rájönnie, hogy mennyire nehéz is kint, és megtapasztalnia. Hiába mondja bárki is, hogy milyen lesz majd, mindannyian mások vagyunk, másképpen dolgozunk fel mindent.