Mint minden más magyar iskola az országban, ebben az évben is megünnepeltük nemzeti ünnepeinket, és megemlékeztünk a dicsőséges halált halt hőseinkre, akik vérüket, életüket adták az országért, és annak becsületéért. Az emlékük így nem vész el, és gyermekeink is tudomást szereznek arról, hogy a történelem bizony nem csak a könyvekben létezik, hanem véresen komoly valóság minden, ami megtörtént.
Azzal, hogy évről évre hangot adunk, és kifejezzük tiszteletünket azok felé, akik segítettek abban, hogy az ország idáig eljusson, és szabad legyen, erősítjük a gyerekekben azt az egészséges nemzeti öntudatot, amivel büszkén vállalhatják hovatartozásukat.
Bár vannak, akiket látszólag egyáltalán nem érdekelnek a megemlékezések, nem hiszem, hogy ez az érdektelenség a gyerekek hibája. A fárasztó órák után, ahol többször negyvenöt percen keresztül matematikát, aztán pedig földrajzot tanulnak, már eleve túl sok az információ, és nem jut “hely” az érdekes, és hasznos dolgoknak, mint egy megemlékezés, vagy egy napelem támogatás. Persze minden tantárgy fontos, és hasznos, de egyénenként változik, ki miben jó, és hogyan képes azt felhasználni.
A másik kritikus pont a korosztályonkénti eltérő befogadóképesség. Minden korosztályhoz el lehet juttatni az üzenetet azon a fejlődési szinten, ahol van. Egy bizonyos idő elteltével pedig egyre mélyebben ismerheti majd meg a történetet. Olyan részleteket mutathatunk meg nekik, ami számukra az adott korban érdekes lehet, folyamatosan fenntartva így a figyelmüket, akár interaktív módon, esetleg játék formájában, vagy azzal, hogy az egész osztály együtt csinálja a műsort. Ez fejlesztheti a beleérzőképességüket is, és teljesen új megvilágításból szemlélteti azokat, amiket őseik éltek át akár száz évvel ezelőtt.
Minden évben újra és újra előjön ugyanaz a téma, és ha nem változtatunk rajta úgy, hogy a tanulók számára érdekes maradjon, könnyen válthatunk ki belőlük ellenszenvet nemzeti ünnepeink iránt, amik iránt pedig épp, hogy együttérzést kellene tanúsítaniuk. Ezt viszont nem lehet kicsikarni, sem pedig követelni.
A fiam iskolájában például úgy igyekeznek serkenteni a gyerekek kreativitását, hogy a szokásos történetet össze kell kötniük egy, az iskola által megadott szókapcsolattal. Ebben az ében ez a napelem támogatások volt. Utána kellett néziük a témának, gondolkozni, hogyan kapcsolódhat ez össze nemzeti ünnepeinnkkel. Aki szeretett volna, előadásra ment, aki nem, az múzeumot látogatott. Volt, aki kisfilmet csinált, vagy írt az iskolaújságba, és akik a színészetben, rendezésben, hangosításban, világosításban jók, azok is mind kibontakoztathatták tehetségüket.
Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés volt, és így például ő is többet megtudhatott a 2020-ig tartó napelem támogatásról, a környezetvédelemről, a megújuló energiaforrásokról, ami egyúttal az iskola jövőjét is szolgálhatja. Tetszett, hogy egy olyan témát választottak koncepciónak, ami kifejezetten érinti a jövő nemzedéket, és összekötötték valami olyannal, ami pedig a múltat eleveníti fel.
A fiamat annyira lekötötte a napelemek témája, hogy saját maga kezdett el utánaolvasni. Rátalált a Pentele Solar nevű cég honlapjára, ahol érdekes információkat, és meggyőző referenciát talált. Akik napelemek mellett döntenek, és akár saját pénzből, akár támogatások segítségével tervezik finanszírozni a beruházást, nem véletlenül választják őket a korábbi elégedett ügyfeleik száma, és az általunk kínált rendkívül kedvező árak egyértelműen feléjük dönti a mérleget.