A családunk minden tavasszal összegyűlik a nagypapám kertjében, Visegrádon, Ferenc nap alkalmából. A Ferenc ugyanis amolyan családi név nálunk. Apukám is Ferenc, nagypapám is, az ő apja is az volt, és még egy unokatestvérem is megkapta ezt a keresztnevet. Ez egy jó alkalom, hogy összeüljünk, és elmeséljük, kinek mi folyik az életében. Ilyenkor a nagyszüleim előszeretettel beszélnek a régi időkről.
Idén a rendszerváltás volt terítéken, a 30 éves évforduló miatt. Én a rendszerváltás után születtem, ezért nagyon érdekelnek a régi időkről szóló történetek. Apukám például felhozta a régi családi nyaralásokat a Balatonnál, hogyan tankolták meg a zsigulit egy Áfor-kútnál, és gurultak le az M7-esen a Lellére, a SZOT üdülőbe. Hogy akkor még a lángos is finomabb volt, és mennyi volt a német turista. Akkor még az autópálya is ingyenes volt – kesergett a nagypapám, aki az idősektől megszokott „régen minden jobb volt” lemezt játszotta le éppen. Most meg itt matricázhatunk – mondta. Megjegyeztem, hogy mi is az autópályán utaztunk Visegrádba, hogy meglátogathassuk, és milyen jó volt, hogy ilyen hamar odaértünk. A rendszerváltás után ugyanis igaz, hogy fizetőssé váltak az utak, de ez az összeg elenyésző, ha tekintetbe vesszük, mennyi autópálya épült a 90-es években. Az M6-os is a rendszerváltás után készült, amit mi mindig használunk, ha Visegrádra megyünk.
Az autópálya matrica 2019-ben pedig nagyon egyszerűen megvásárolható – tettem még hozzá. Már online is megvehető, egyáltalán nem fáradságos művelet. A nagypapám csak legyintett, és tovább sztorizgatott a régi utazásokról. Nagyon makacs az ilyen dolgokban, meggyőződése, hogy a világ rossz irányba halad, de szerintem csak zavarja, hogy nem tud lépést tartani. Megtanultam, hogy a legjobb ilyenkor ráhagyni a dolgot, és hallgattam tovább a történeteket.
Pár hete a nagymamám telefonált, és elmesélte, hogy a nagypapám ízületi problémája tovább romlott. Most egy miskolci specialistát ajánlottak neki. A mamám arra kért, segítsek neki az utazásban, mert a nagyapámnak fájdalmai vannak, neki meg már rossz a szeme a vezetéshez. Így pár nap múlva, a vizsgálat napján, vettem egy autópálya matricát – nem emlékeztem a weboldalra, így egyszerűen beírtam, hogy autópálya matrica 2019 a keresőbe, és közben eszembe jutott nagyapám múltkori ellenállása a matricával kapcsolatban -, beültem a kocsiba, és elindultam Visegrád felé, hogy felvegyem a nagyszüleimet. Aztán pedig tovább Miskolcra. A nagypapám eleinte tett néhány rosszmájú megjegyzést, hogy mekkora pénzkidobás a matrica, de látva, milyen gyorsan megtettük az utat, megbékélt. Persze ahhoz még mindig ragaszkodott, hogy ingyenesnek kéne lennie, de elismerte, hogy nagyban megkönnyíti az ember dolgát. A vizsgálat különben jól sikerült, a specialista egy műtétet ajánlott, amivel megszüntethető a nagypapám problémája, és adott neki egy időpontot a vizsgálattól számított egy hónapra. Reményekkel telve utaztunk vissza Visegrádra.
A műtétre sajnos nem tudtam elvinni a nagyszüleimet, így ez apukám feladata lett. Mikor felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy sikerült az operáció, ő megkönnyebbülve újságolta, hogy minden rendben ment, a nagypapám jól van, most épp pihen. Aztán még elmesélte, hogy mikor elindultak, a nagypapám követelte, hogy apám váltson autópálya matricát, hogy időben hazaérjünk. Úgy tűnik tehát, hogy mégis csak megbarátkozott az autópálya matricával 2019-re. Remélem, hogy a nagypapám hamar felépül, hogy már nem csak utasként, de vezetőként is élvezhesse az autópályán való száguldást.