2019-ben II. Rákóczi Ferenc emlékéve van. Idén a 315. évfordulója van annak, hogy Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották a Rákóczi-szabadságharcot vezető ismert történelmi alakot. A fejedelem a teljes állami függetlenséget szerette volna visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. Mint jól tudjuk a szabadságharc nem hozta el a várva várt eredményt. Ennek ellenére Rákóczi Ferenc tiszteletre méltó neve a mai napig mindenki számára ismert, így nem csoda, hogy rá emlékszünk ebben az évben. Tavaly Mátyás király emlékéve volt, mivel 2018-ban volt az erőskezű uralkodó születésének 575. évfordulója. A nemzetpolitikai államtitkárság minden évet egy bizonyos emlékévnek hirdet meg. Emiatt már a nemzeti évfordulók titkárságát is létrehozták.
A fenti információk természetesen nem az én agyamból pattantak ki, nem vagyok a nemzeti évfordulók szakértője, viszont próbálok tájékozódni a világ dolgairól, általában a televíziós híradók által. A nemzeti évfordulókról is egy kereskedelmi csatorna hírműsorában hallottam.
A felsorolt pontos információkból is látható, hogy nagyon belemerültem a híradásba, az évfordulós riport után épp a budapesti állatkert kis gorillájáról kezdtek beszélni, amikor őrült nagy robajt hallottam az utcáról. Nem tudtam mi az, ezért gyorsan kiszaladtam. Meglepő volt ez a nagy hangzavar, mivel egy nagyon csendes kis zsákutcában lakunk, a város peremén.
Meglepődtem, amikor kiértem, mivel a bátyámat találtam az utcán, egy nagyméretű motoron, amit lelkesen túráztatott. Mérgesen szóltam rám, hogy hagyja ezt abba, mivel nyilván zavarja a szomszédokat is ez a nagy robaj. Zoli csak a többszöri, már-már agresszív felszólításra volt hajlandó abbahagyni a zajongást.
Nem ápolok különösebben jó viszonyt a bátyámmal. Ő mindig is nagyon felelőtlen, kicsapongó, balhékkal teli életet élt. Sosem tudott lenyugodni, mindig kellett valamit csinálnia.
Nem csoda hát, hogy elképesztően meglepődtem, amikor a házam előtt megpillantottam. Féltem tőle, hogy megint valami nagy bajba keveredett, és az én segítségemet szeretné kérni. Ez egyáltalán nem hiányzott az életemből. Régebben sokat foglalkoztam Zolival, próbáltam rábeszélni a normális, megfontolt életre, azonban elegem lett belőle. Elhatároztam, hogy nem foglalkozom többé vele.
De a lelki elemzést most hagyjuk is, térjünk vissza arra a bizonyos reggelre, amikor a bátyám beállított a házunkhoz.
Befejezte tehát végre a motorja brummogtatását, majd gúnyosan jegyezte meg: „ Hugi, látom te semmit nem változtál!”. Majd szétrobbantam a dühtől, amikor a bátyám, vigyorgó, gúnyos fejjel ezt megjegyezte. Próbáltam magam türtőztetni, nem akartam egyből elzavarni, mivel kíváncsi voltam, hogy mi járatban van.
Beinvitáltam Zolit a házba. Kikapcsoltam a híradót, amiben a gorillás riport már befejeződött, már az időjárásjelentésnél tartottak.
Zoli vidáman, fesztelenül huppant le a kanapémra. Nem akartam kérdezősködni, vártam, hogy ő kezdje el a beszélgetést, és bökje ki végre, hogy mit akar. Rendkívüli módon azonban, nem kezdett bele valamilyen zavaros ügy részletezésébe, hanem egyszerűen csak beszélgetett: a gyerekeim és a férjem felől kérdezgetett, megdicsérte a házamat, amit az elmúlt évben újítottunk fel. A kérdéseire csak szaggatottan tudtam válaszolni, annyira meghökkentő volt a viselkedése, hogy magamhoz sem tudtam térni. Vártam, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból. De nem történt semmi.
Zoli elmesélte, hogy néhány hónapja a városba költözött, talált magának egy nagyon jó munkahelyet, komoly kapcsolata van, és az új hobbija a motorozás. Mindenről nagyon kedvesen, szeretetteljesen beszélt. Főként az új motorjáról. Elmondása szerint a barátnője szerettette meg vele a vasparipákat. A motoros jogosítvány megszerzéséről terjedelmes beszédet mondott nekem. Jól tudta, hogy régen az volt az álmom, hogy lesz egy saját motorom, és bőrruhában fogok száguldozni az országutakon. Talán ez az egy merész vágyam volt egész életemben. Szeretem a nyugodt, biztonságos életemet, így végül a motoros álmaimnak is búcsút mondtam.
Már körülbelül egy órája beszélgettünk Zolival, a kezdeti feszült hangulat teljesen megszűnt, olyanok voltunk, mint gyerekkorunkban. A bátyám felajánlotta, hogy elvisz egy körre a motorjával. Először egy kicsit vonakodtam tőle, hiszen már anyuka is vagyok, még jobban kell ügyelnem a biztonságomra, de aztán a hajthatatlan noszogatás hatására belementem. Zoli nagyon biztonságosan, szakszerűen vezetett, néha-néha feltekerte a sebességet, de a törvényes határokat nem lépte át. Felszabadult tininek éreztem magam a bátyám a mögött. Elfeledtem a feszengéseimet, a fenntartásaimat.
Miután visszaértünk a házba, részletes tájékoztatást kértem a bátyámtól a motoros jogosítvány megszerzésének tekintetében. Elgondolkodtam rajta, hogy nekem is kellene motoroznom. Nem sok szórakozást engedtem meg magamnak az utóbbi időben, és úgy éreztem, hogy ezen változtatnom kellene.
A motoros jogosítvány árairól Zoli nem sokat tudott nekem mondani. Hatékonyabbnak tartotta, ha megmutatja nekem a motor.jogositvany.hu weboldalt, ahonnan ő is tájékozódott. Az oldalról nagyon sok lényeges, illetve érdekes információt tudtam beszerezni. Többek között megtudtam, hogy 2018-ban összesen 10.871 darab motorjogosítványt adtak ki. Elámultam ettől a számtól.
A motoros jogosítvány megszerzésének feltételei közül talán a legfontosabb, hogy be kell tartani a fokozatosság elvét, tehát nem egyből a legnagyobb motorral kell kezdeni. Akár halálos balesetek is lehetnek abból, ha valakinek nincs elég rutinja, és nem tud uralkodni a kétkerekűje fölött.
A motoros jogosítvány megszerzése előtti képzés több lépésből áll. Először el kell végezni az elméleti tanfolyamot. Ezután egy bizonyos határidőn belül le kell tenni a KRESZ vizsgát, majd jöhet a gyakorlat. Magyarországon rendelet szabályozza, hogy december és március között szüneteltetni kell mind a gyakorlati vizsgáztatást, mind a felkészülést. Ez egy olyan szabály, amelyre fontos figyelni a tanfolyamra való beiratkozásnál. A harmadik fázis a jogosítvány megszerzésében a forgalmi vizsga, ami talán a leglényegesebb pont. Fontos még, hogy az elsősegély tanfolyamot is el kell végezni, hiszen csak ezzel vehető át a jogosítvány.
A jogosítvány megszerzése után nélkülözhetetlen a motoros ruházat beszerzése, hiszen anélkül nem szabad közlekedni. A Zoli által ajánlott internetes oldalnak köszönhetően ismertem meg egy remek motoros áruházat is, ami minden új motoros jogsihoz különleges kedvezményeket biztosító kuponokat ad, ezzel segítve a kezdőket az elindulásban. Így eldöntöttem, hogy ennek az üzlethálózatnak boltjában fogom beszerezni a saját motoros felszerelésemet, tehát a motoros kesztyűt, a protektorokkal rendelkező motoros dzsekit, a zárt, magas szárú cipőt, valamint természetesen a bukósisakot is.
A bátyámmal megbeszéltük, hogy ezután tartani fogjuk a kapcsolatot. A távozásakor az ajtóban bocsánatot kért a korábbi viselkedéseiért, és megígérte, hogy többé nem okoz a csalódást. Azt is megemlítette, hogy nagyon szeretné, ha a gyerekeimet jobban megismerhetné. Nagyon örültem Zoli szokatlan megnyilvánulásainak. Úgy néz ki, hogy mindenki felnő egyszer.
A motoros ötletemet este elmeséltem a férjemnek. Teljes vállszélességgel támogatott. Következésképpen úgy döntöttem, hogy valóra váltom az egyetlen merész álmomat, és motoros csaj lesz belőlem. Be is iratkoztam a motor-jogositvany.hu legközelebb induló tanfolyamára, hiszen ők Budapest egyik legjobb ilyen iskolája, és az áraik is teljesen elfogadhatóak! Innentől kezdve minden csak idő kérdése.